1827. május 25-én nevezték ki Hám Jánost szatmári püspökké. Ő volt az egyházmegye negyedik püspöke, és talán a legnagyobb hatású mind a lelki élet fellendítése, mind pedig az építkezés tekintetében. Letelepítette a jezsuitákat, az Istenes Szent Jánosról nevezett irgalmasrendi szerzeteseket, meghívta a ferenceseket, megalapította a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek rendjét. Nagy fejlődést vitt végbe a mások által csak "csizmadiavárosnak" titulált egyházmegyei központon, illetve az egész egyházmegyében. Az ő idejében fejezték be a székesegyházat, a püspöki palotát, de az ő alkotása a püspöki konviktus (a jelenleg Kölcsey Ferenc Főgimnázium által használt épület), amely a második világháború előtt 160 fiúnak nyújtott otthont, de ő építette az első kórházat, iskolákat alapított és fejlesztett... A Szamos egyik ágát elkanyarítva hasznos területet szabadított fel a városnak, így épültek bérházak és polgárházak a Kazinczy utcán, így épült a Zárda vagy az István téren az irgalmasrendiek kórháza.
A szentéletű és apostoli buzgóságú püspök 1957-ben adta vissza lelkét a Teremtőnek. Élete, tevékenysége kortársaira és utódaira is nagy hatással volt, az őt követő püspökök példaképüknek tekintették, tekintik. Boldoggá avatásának ügyét nem sokkal halála után, Meszlényi Gyula püspök idejében elindították, de előmenetelét a háborúk elakasztották, és csak a 1990-es változások után tudták az újraindítást kérelmezni.
Hám János püspöki kinevezésének 192. évfordulóján, május 25-én, szombaton este hét órától Schönberger Jenő püspök az egyházmegye papságával közösen mutat be szentmisét. A szónok Kinczel István, a Kis Szent Teréz egyházközösség plébánosa lesz. Szeretettel várják a híveket, hogy együtt imádkozzanak a nagy püspök ügyéért.